Újabban rápörögtem a főzős műsorokra, így mindig döbbenten állapítom meg hogy ez húst nem tud sütni, amaz meg irtózik a tollaktól, szóval alkalmatlan mind... na jó.. kevés kivétellel... Fel is lelkesűltem hát hogy én most így egy szimpla vasárnapból gourmet ebédet fogok rittyenteni.. csak úgy kútfőből. Az én Szőrösebb felem kissé finnyás, a kissebbik egyelőre szőrtelen pocakos meg nem finnyás de ő is nézi a fenti műsorokat... szóval bizonyítani kell Nekik.. meg is vetettem a hozzávalókat,és neki is álltam.. pisztrángot fogok sütni, csőbensűlt brokkolival,salátával meg sült krumplival.. fejben már meg is volt a gyönyörű ropogósra sütött hal, a gőzőlgő sajtos brokkoli halmokkal, friss salátával,és némi krumplival... nem kihívás.. gondoltam én..

Az első lépésben a brokkolit forráztam le... meg a kezemet, és ennek hatására a brokkolit hirtelen borítottam bele a mosogatóba némi fogak között szűrt, "A terembúráját" felkiáltással. De mentettem ami menthető, úgyhogy a forrázott kézzel gyorsan kikapkodtan a brokkoli rózsákat és hideg vízzem locsoltam mindent... elsősorban a kezemet. Ezután azon gondolkodtam hogy honnan tudja a vajban buborékozó krémes állagú liszt hogy hol állok és miért terìt be has tájékon olyan foltokkal mintha egy felnőtt film női főszereplője lennék.. és teszi ezt azután hogy gazdagon nyakon öntöttem tejjel... mindegy... nem adtam fel... miután bosszúból a már bűntetésben lévő brokkolikra öntöttem még jó sok sajtot is reszeltem rá... hátha így jobban elszégyellik magukat.... ezután abban reménykedtem hogy a pisztráng már lánymenet lesz... de nem az volt ... szóval elárulom.. a pisztráng nyálkás.... és csúszik.. szóval egy végeláthatatlan mosás, törlés vette kezdetét amiben a halak inkább élőnek tűntek mert bizony meg lettek kergetve... egyiket mostam, a másik siklott ki aztán fordítva... és az egyikröl leszedtem a nyálkát a másik összeszedte... már feladni készűltem amikor ez a csúszós valami elkezdett fogyni és én győgezelemittasan kivághattam az állatokat a vágódeszkára... már majdnem el is érzékenyűltem a tudásomon amikor sózás közben felfedeztem hogy a "tisztított pisztráng" felirat a pikkelyezést nem tartalmazza, úgyhogy a brokkolis és a nyálkás fiaskó után immár harmadszor b*sztam össze a konyhát hogy aztán letakaríthassam...pikkely volt Mindenütt.. és mivel át nem öltöztem a bechamel óta így most a száradásnak indult csiríz állagú pöttyöket apró szivárványos pikelyekkel díszítettem... gyönyőrűen... amikor kész lettem ellenálltam a kísértésnek hogy a halakat a kukába szervírozzam a megrontott pólóval együtt. De nem adtam fel. Bánatomban beraktam még egy Séfek séfe részt... és nekiálltam a sütni. Aztán ki is szedtem őket mert fűszerezni elfelejtettem... aztán újra sütöttem.... egész meghatódtam mert a salátát gond nélkűl raktam össze (salát keverékböl meg kész öntetből) Mikor először ránéztem a pisztrángokra már sejtettem, amikor megpróbáltam megemelni akkor meg tudtam már hogy ezért valószìnüleg nem kapok már kést, mivel először nem akart jönni. .. aztán engedett de a gyönyörű ropogós bőre már örökre a serpenyő részévé vált... az emígyen lemezítelenedett halhús pedig olyan szomorú látványt nyújtott hogy kis híjján sírva fakadtam... derék szőrösebb felem ekkor közelìtette meg a konyhát, de gyorsan bekűldtem hogy ne katasztrófatúristáskodjon... immár negyedszed takarítottam romokat és mentettem ami menthető... kiengedtem a füstöt a megégett brokkoliról, kikanalaztam a pisztrángot, kiraktam a krumplit, és már csak az volt hátra hogy csalódottan rogyjak a székre mire kijön a család... vártam hogy kritikusak legyenek... de nem voltak azok... rájöttem hogy továbbra sem vagyok konyhai géniusz...de nem kell aggódnom, mert nekem van a legcsodálatosabb családom... mert nemhogy viccesen továbbjuttatak a következő fordulóba, de a férjem el is mosogatott helyettem .. hiába... ma sem keltem hiába...