Nem, nem nem, egyszerűen nem tudok elmenni mellette szó nélkül... pedig aztán hallgatag csepp asszony volnék, vagy mifene, de valahogy nem tudom megemészteni a látottakat.. Tényleg nem.. 

Mostanában nem néztem tv-t. Nem volt miért.. sem sorozat, sem film nem tudott a tv előtt marasztalni annyi ideig, hogy a teregetnivalót elfelejtsem, vagy a vacsorát odaégessem, és ezt nem azért merem így leírni, mert én csodálatosan házias volnék.

Aztán a közösségi oldalon olvastam erről a műsorról egy kritikát, ami nem volt épp pozitív, és bizony felkeltette az érdeklődésemet. Életszagú valami... miért ne gondoltam naívam magamban. 

Leporoltam hát az rtlmost-os regisztrációmat, és elkezdtem nézni.A műsorról: Idegen emberek, szakértők tanácsára az anyakönyvvezető előtt találkoznak először... és most hagynám a többi körítést. Az első résznél még nyitott voltam, de tetszett, amit láttam... ki tudja miért... 

Minden adott volt ahhoz, hogy újra leűljek a tv-elé, és egy órára hagyjam a munkát, a családot, és ledobva a házimunka láncait Izaurát megszégyenítő akarással lépjek új, sorozatfüggő énem bőrébe 

Valóságshowszerű elemekkel tarkított drámában gazdag adásokat ígért, igazi, emberekkel manír nélkül.. 

Aztán a döbbenet... 

Adott az egyik pár aki 40 feletti pasas akinkek 23 (!!!!!) éves lányt adnak élete párjául... egy szexuálpszichológus, egy pszichológus, és még két másik szakértő, akiknek sem a nevét, sem az arcát nem tudtam megjegyezni (ez már a korral járhat) arra jutott, hogy egy fiatal, romlatlan huszonéves szöszinek élete párja, egy hasonló korú gyermekekkel rendelkező pasi.   Namármost.. nem vagyok már huszonpár...  de esküszöm ha per pillanat nem rendelkeznék házastárssal, akkor sem éreznék késztetést arra, hogy elmenjek egy nyugdíjasklubba, hogy magamhoz való párt találjak, lehetőleg magas nyugdíjjal.. sőt arra sem, hogy sírva, üvöltve a magánytól könnyezve integessek a hasonló korú pasiknak akiknek oldalán 20 (!!!!!) éves csajok futkároznak bologan, összeillően... Sőt, ami még jobban bánt, hogy húsz évesen sem futkároztak utánam a negyvenéves elvált férfiak, hozzám hasonló korú gyerekekkel akiknek szent meggyőződése volt, hogy én vagyok számukra az ideális pár.

És miközben nézem, a pasit, azon gondolkodom, vajon mit gondolhatott a "lecserélt" feleség, aki kicsit korosabb talán, mint a huszonéves, egyébként tényleg csodaszép lányzó és bár azt vártam ettől a sorozattól, hogy a menyasszony helyébe fogom érezni magam, de sajnos, legnagyobb megdöbbenésemre én voltam a szipogó anyós, az ex, aki megkapja a tükröt, hogy már nem kell, mert megváltozott valami. 

Borzalmas dolog volt, és nem akartam felismerni, hogy elmúltam már harminc, de eszemben nem volt kivénhedt kancának érezni magam egy sima tvműsor alatt, pont azért, mert nem érzem soknak a korom, annak ellenére, hogy a fejem őszbe fordul lassan (ezt cseppet sem hálás szívvel köszönöm meg a vizsgáimnak) azért még eszembe sem volt szemránckrém után futkározni a drogériában.

Szóval, ha azon gondolkodtam volna, hogy újra házasságra adom egyszer majd a fejem, akkor ez a műsor tökéletesen elvette a kedvem nemcsak a férjhez menéstől, de konkrétan a párkapcsolatoktól is, sőt tovább megyek, a szakértőknek hála most már azt is meggondolom, hogy a fejemre húzott zacskó nélkül kimozdulok-e a házból...

Hát köszönöm RTL-KLUB...