A csacskaságokbologja nem politizál, nem szövetkezik, és nem bírál.. de emellett, most nem tudok elmenni. Nem tudok elmenni szótlanul legfőképpen azért, mert annyira hálás vagyok! De komolyan!

Mindenkinek az életében eljön az a pillanat, amikor kiválasztja élete szakmáját, szakmájának életét, és végre úgy érzi szakmáját szereti, és semmiért el nem hagyná... az én életemben ez a fontos pillanat egy tök más pillanat volt, úgyhogy rátérek mondandómra.

Amióta elkezdtem fonni szösszeneteim láncait, mindig éreztem, hogy valami hiányzik belőle. Valami, ami igazán odavaló. Egyszer megkérdezték, hogy téged nem zavar, hogy hülyének néznek a szösszenetek miatt, és én őszintén azt válaszoltam, hogy nem, mert tényleg nem. Aki nem értékeli a humort, az ne olvasson engem, mert úgyis inkább ritka, mint jó olvasmány vagyok.

Azóta azonban elgondolkodtam, és valóban. Úgy érzem írnom kell valami NAGY-ot. Valamit, amit, ha olvastok, akkor eszetekbe sem jut a Rotary körsétányon egy csapat nyugdíjjas által megalázott tuskószökevény (lsd: futás örömei, előző poszt, vagy a nő, aki defektet kapott az ovi előtt (lsd és akkor nekimentem című poszt) a legnagyobb melegben, egyszóval én..)

Könyvelő vagyok, napi szintű kapcsolatban a NAV-val. A rettegett, adófizetésre kötelező, bírságokkal sújtó NAV-val. Emaileket írok, telefonálok, adatrögzítek, elemzek... ez a munkám.. Évek óta ugyanúgy, ugyanabban az ütemben, a megszokott felületekről. 

Aztán egyszer csak jön a KAÜ... idén robbant be, és talán lehetek annyira szakmai, hogy sokunk kérésére, sőt.. abszolút kívánságára... 

KAÜ.. már a neve is abszolút fenomenális, mert mire kimondom, addigra elfelejtem, hogy mi a csudát akartam keresni... és a korábban egyszerű bevallás feladást, most nem egy.. ISMÉTLEM nem egy, hanem akár három lépésből SEM tudom megtenni. Hát nem csodálatos. Tudom elsőre furcsán hangzik, de fogadjunk, hogy sok könyvelő társam átérzi... Kedves társaim.. Mondjátok el, volt már olyan az elmúlt években, hogy egy bögre kávét is meg tudtatok inni még melegen??? Mert bizony EZ a csoda ad rá lehetőséget. Erről ma is megbizonyosodtam, mikor egy bögre kávéval leheveredtem a lázasan fekvő gyermekem mellé, és megpróbáltam otthon, eddig stabilnak mutatkozó internetkapcsolattal férjem bevallását feladni. Bevallását, ami 2, max 3 oldal. Alig próbálkoztam hatszor a nyomtatványkitöltőből, mire a rendszer átengedett az első azonosításon.. ekkor még csak az ügyfélkapu és a nyomtatványkitöltő kapcsolódott össze, kódot nem is kért... de a visszajelző sáv megnyugtatott, hogy a feltölteni kívánt fájl méretétől függően akár több percig is eltarthat. Ekkor ébredtem rá, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen sokat keresett az én férjem, hogy még a két oldalas adóbevallását sem fogadja a rendszer egyszerűen. 

Ekkor a kávé felénél tartottam, de mivel a teljes fantasztikus JAVA alapú nyomtatványkitöltő összeomlott, úgy döntöttem, biztos, ami biztos eszközölök egy teljes újraindítást, és ittam még pár kortyot.. Szerencsés vagyok, tesztelhettem, hogy a gépem milyen gyorsan áll fel a zéróról, a teljes felkészültség állapotára.

Nem adtam fel. Felismertem, hogy kitartásom teszteli a rendszer, és képzeletemben megjelent egy igazi Ügynök. ahogy én elképzelem, hogy James Bond- hasonmásként pompás félmosollyal.. de én nem hagyom magam. 

Rátermettségem bizonyítandó, a nyomtatványkitöltőt megkerülve egyenesen a magyarorszag.hu oldaláról amolyan hagyományos módszerrel igyekeztem feladni nevezett bevallást, és míg oda beléptem, alig tartott 10-15 percnél tovább, mivel újra kétszer, háromszor kellett  beírnom a kódot, jelszavakat és mire elértem a célig, Már az azonosítás folyamatban állapotjelző csík beívódott a retinámba és kivégeztem hát a kávémat is, megnyugtattam lázálmából ébredező kisfiamat, kivittem a kutyát, megetettem a lovat, előkészítettem a cicakaját, és odaraktam még egy kávét... hol tehettem volna ezt meg eddig kérdem én!!! Ekkor jöttem rá, hogy az én James Bondos ügynököm igazi családegyesítő... mert egyszerre lehet anya, feleség, és könyvelő.. micsoda szerencse.

Újabb félóra után az őrült kapkodásban nem sikerült megtalálnom azt a pontot, ahonnan fel tudom adni a bevallást a régi módszerrel... úgyhogy ugyanott voltam ahol kb. egy órával azelőtt.. újabb bögre kávénál, szívritmuszavarnál, és a JAVA alapú nyomtatványkitöltőnél.

Újabb hat próbálkozás kezdődött, de már elhatározta, hogy nem adom magam könnyen, mert ENNEK ma el kell menni... na nem azért mert határidős, hanem mert holnap egy újabb bevallást kéne feladjak.. annak is májusi a határideje, de biztos, ami biztos, jó volna átlőni idejekorán a rendszeren.

Eközben befejeztem a vacsorát, megetettem a kis betegemet, megmértem lázát, játszottam a kutyával, felsöpörtem, felmostam.. és TESSÉK!! 1-1,5 óra múlva a bevallás befogadásra került... Majd holnap megnézem a nyugtáját is.. 

Összegezve... volt egy flottul működő rendszer, ami olyan volt amilyen, de legalább ismertem, és 10 perc alatt feladtam vagy 60 bevallást... de közben nem figyeltem oda sem magamra, sem a külvilágra.. MOST viszont lehet lassabb, lehet másabb még az is lehet, hogy instabilabb... de végre arra figyelek, ami igazán fontos... minden másra a NAV-on kívül..  Kérdem én.. KELL ENNÉL TÖBB???