Stressz: alattomos kígyó. Bárhol, bármikor megkörnyékezhet, heves, az elvakult szerelemhez hasonló szívdobogást okozva úgy, hogy közben kicsit sem olyan kellemes. A nyomás nagysága erősen függ az idegeid épségétől, és attól, hogy előtte mennyi hasonló szívdobogással örvendeztetett meg a fennvaló. A stressz extrém nyomásnövekedése távozhat IGEN hangosan a szájon át, a hangszálak erős terhelésével, aminek sem a család, sem te nem örülsz.. mondhatni egy kicsit sem.

Tehát, adott egy csodaszép ford focus, 2007-es évjárat, és adott egy baráti társaság, aki utazik valahová. Utazás kezdő időpontja tizenkettő felé tehető. Mit csinál a normális ember. Reggel fölkel, elintézi a szokásos otthoni teendőit, tizenkettőkor beül az előző napokban előkészített autóba és utazik a cél felé. 

Mit teszek én?

Előző este: Erősebbik felem közli velem, hogy nekik is be kell menni dolgozni, de csak két órás munka (hahaha... ezt már hallottam, ilyenkor kb. este hat felé kerül elő.. nem baj nem baj... elmegyünk nélküle.. jut eszembe Robi, köszönöm a jogosítványt, hálám örökké üldöz, főleg az egyenrangú kereszteződésekben)

Amint el tudunk indulni a csemetével, fáradtan konstatálom, hogy a szálló por koncentrációja megnőtt a levegőben, és mind a fekete autón landolt.. igen.. azzal mennénk, tehát mosni is kell.. 

Reggel leteszem a gyereket az oviba, ahol közlöm, hogy ma előbb jövök érte. Óvónők kedvesen meggyőznek, hogy hagyjam a gyereket ebédig (FÉL TIZENKETTŐ) de hála Istennek olyan segítőkészek, hogy vállalják azt a strapát, hogy előbb behozzák, had egyen az éhes csemete.. tehát lesz egy utam még a városba, míg beutaztatom a mamához. (újabb hálaima az oktatómnak, a vizsgabiztosnak, és a pénztárcánknak, amin finanszírozta ezt a pár óra vezetést, és a pár vizsgát)

Aztán kórosan ügyelve a sebességhatárok betartására, köszönhetően az előttem 35-40-el közlekedő, kockás, svájci sapkát viselő öregúrnak, akinek egyik felmenőjét sem küldtem el sehová, hatalmas önuralmat gyakorolva magamra. 

Befutok az irodába, inkább a lelkiismeretemre, mint józan eszemre hallgatva, és két órát lázasan dolgozom, közben azon imádkozom, hogy az e-mail, amire egész héten vártam, ne most érkezzen meg. Persze megérkezik, úgyhogy igyekszem a végére érni a feladataimnak, mielőtt a másik e-mail is megérkezik.

Pontban tízkor távozom, ügyelve, hogy siettségem ne tűnjön fel senkinek. Persze, feltűnik, de nem baj. Kicsire nem adunk. 

 Aztán az egyik kereszteződésnél döbbenten figyelem Guszti (jó, mi így hívjuk.. szeretem ezt az autót na) kijelzőjén megjelenik a töltse fel a fékfolyadékot felirat (ELSŐ JEL) .. oké, benzinkút, mosás, fékfolyadék... még jó, hogy olajat rakattam bele múlt héten.. 

Szóval benzinkút, autómosás, majd hirtelen ötlettől vezérelve elkezdem az ipari porszívóval kiporszívózni az autót (én marha.. tudtam én hogy száz forintból az egész autót ki lehet porszívózni??? ) Szóval a százast bedobtam és az a szemét, nem akar elállni, mikor végzek az utastérrel, úgyhogy a kalaptartó, a csomagtartóban kb. egy éve szállított Ytong tégla maradványai is végre ki vannak porszívózva. Mit csinál a normális ember... tovább siet.. mit csinálok én? Bedobok még egy százast, mert nem tudok mit kezdeni azzal a pár szabad perccel ami még maradt. Szóval újra végigmegyek autón, utastéren.. nem részletezem.. a végére észreveszem, hogy a benzinkutas csávó, kicsit furcsa arccal méreget.. és rájövök, hogy miközben behajoltam az összes lehetséges résbe elég szép kőműves dekoltázst villantottam.. A sápadt kutas, nem mer szólni, mikor megigazítom magam, és méltóságom utolsó szikráival a kereket is megpróbálom ellenőrizni.. persze fogalmam sincs arról, hogy kell... Szegénytől segítséget kérek, és mivel szerencsétlenségére pont üres volt a kút odajön, és elfeledve az előbb átélt borzalmakat, igyekszik nem hangosan röhögni, mikor felfújja a kereket.. (MÁSODIK JEL)

A kis kaland után persze megfogadom, hogy soha többet nem fogok erre járni. 

Akkor eszembe jut, hogy nem ettem, úgyhogy bevetem magam a kínaiba, ahol kérek kaját, de mivel a nagy siettségben tálcát elfelejtettem fogni, a hölgy jogosan feltételezte, hogy elvitelere kérem. Nem, nem arra kellett volna.. tehát még haza kell ugorjak enni.

Közben az a mentő ötletem támad, hogy megbeszélem barátnőmmel, elviszem tőle a másik kocsinkat, ezt pedig leparkolom náluk, úgy is onnan indulunk.. Micsoda zseni vagyok!! 

11 óra ekkor. Átpakolok az én kis tűzpirosomba, és Ferrári módra indulok.. Nem, nem olyan gyorsan, olyan hanggal, mivel a gázt szinte padlóig nyomom, a kuplung nem ott fog ahol kéne, úgyhogy barátnőm hangos vihogásától kísérve, kétszer még lefulladok (pedig Dízel.. bacca meg) és indulok haza, ahol már szép ruhába kéne öltöznöm. Persze, csak evés után, mivel a kaja amit választottam, bízarr módon fogja a ruhaneműt. Evés, öltözés.. másra nem marad idő, még jó, hogy reggel fürödtem.. Hajrá tovább, ja nem... Erősebb felemnek is ki kell készíteni az inget, zakót, szép ruhát.. megteszem (csöndben megdícsérem magam, hogy mindent vasalva tisztán raktam el)

Fél 12-kor újabb Ferrári indulás, de már a Germanwings is megirigyelhet, és megyek át a gyermekemért.. aki természetesen eszik, és megörül nekem.. sűrűn hátrafordul.. igyekeszem tartani magam.. háromnegyedkor már majdnem sírok, 11.50-kor végül el tudunk indulni. Kiscsávót gondosan rögzítem, majd igyekszem a méltányolható sebességhatárokat tartva haladni.. Anyósom kedvességét kihasználva, ismét leparkolom a gyermeket, biztosítom sírig tartó szeretetemről, és már megkönnyebbülve haladok visszafelé. Élvezem a kocsiig a szembejövők mosolyát... Megállok az Éviboltnál, mert persze harisnyát nem húztam, és illik, és ott minden van az akasztott emberen kívül, ott fellelem az utolsó pár feketét, és libbennék tovább, amikor az eladó hölgy kedvesen figyelmeztet, hogy Réka, kedves, cserél át a fölsőd, mert kompletten ki van fordítva... (aha ott a pont, megint nem a kisugárzásom miatt mosolyogtak rám, szimplán kiröhögtak (HARMADIK JEL))

Szóval ismét magamba zuhanva tépek hazafelé, ahol férjem félmeztelenül találom a szomszédban. Lehetnék akár kiadva, de gombot varrnak neki (Puff, neki odafigyelés) 

A vége.. nagy nehezen elindulunk, autópályán, hogy időben odaérjünk, és a cél előtt 50 km-rel az autón úgy dönt, hogy mivel a jeleket nem vettük figyelembe feláldozza a vezérműszíjat a figyelmetlenség oltárán (10 éves autó bacca meg.. most volt műszakin.. a szervízkönyv szerint is rendben volt) 

Leállósáv... 20 perccel később. Megáll mögöttünk az autópálya mérnökség autója, diszkréten suttognak a férfiakkal, majd kibójáznak minket nagyon előzékenyen, hogy ne legyen bajunk, és mennek haza. Ekkor megáll egy autómentő.. úgyhogy célunkat elérjük, fél órás késéssel, és autómentőn utazva + 30.000-ért.. de legalább ott vagyunk... 

A mérleg: 

- vezérműszíj, vezérlés és kb. egy motorcsere.. de nekünk nem lett bajunk, a végére odaértünk, és hála a barátoknak haza is jutottunk. Ma már az autó is követett minket, halkan röhögve.. kellett neked karrier kisanyám.. kellett neked karrier??