Éjjel kettő van. Felébredek, úgy érzem kilyukad a gyomrom Előző esti rost, és fehérjegazdag vacsorám már a feledés homályába veszett. Halkan osonok le a lépcsőn, és megnyugtatom magam közben, hogy csak egy pohár vízért megyek. És nem... az ágy mellé készített egész üveg ásványvíz nem jó, mert annak…

Történt pedig, hogy mivel már egy-másfél éve akár kéthavonta egyszer is eljutottam futni, úgy éreztem, hogy már elég gyakorlott és jól kondícionált vagyok ahhoz, hogy belépjek a tapasztalt futók körébe, és elhagyjam a biztonságos pályát... TEREPRE megyek..  Előzőleg jól körbesétáltam a kiválasztott…

    Ó be idillikus, Ó be szép, Ó be gyönyörű vidék... mondanám, ha épp nem öt felé lenne az idő hajnalban SZOMBATON, és az a kósza hattyú, nem nézne bolondnak engem, amiért igazából nem is okolhatom, mert ki az a bolond, aki hajnalban ilyenkor itt... Én... igen... tényleg... Én…

Mondhatnám így is, de nem fogom...  Derék sötétpejkót pénteken azzal kezdtem kínozni, hogy elővettem, hogy meglovagoljam. A lovacska ennek nem örült, tiltakozását a szokásos kergetőzéssel fejezte ki. Most viszont én voltam a kitartóbb, és a 20 kg körüli nyereggel a karomon befogtam, felnyergeltem…