Szóval, vagyok én, aki reggelente kábán, éhezően támolygok be a pékségekbe, fájdalmasan tudatára ébredve, hogy ma sem sikerült reggeliznem semmiféle egészséges dolgot, és bizony, mivel már megkóstoltam a szénhidrát csökkentett, barna micsodát, ami után fél napig kergettem a szezámmagot a fogaim közül, és csak délutánra ébredtem rá, hogy az ügyfél mosolya nem a felülmúlhatatlan könyvelés tudásomnak és adóoptimalizálásomnak szólt, hanem a k.va lenmagnak, ami beékelődött a két első fogam közé, úgy döntöttem, mára felhagyok a diétámmal. Felfüggesztem csak ma reggelig, mert ugye enni csak kell, és hát  bizony a mai naphoz kell a szénhidrát kiválasztottam a legtökéletesebb táplálékot. Fent nevezett fasírtos zsömlét.

Átlátszó csomagolásba bújtatott csoda zsömle, fasírttal négyszáz akárhány forintért. Fasírt... gyermekkorom réme, de talán ki tudja miért, felnőtt életem egyik alapműve. Mert hát mit akarok enni Horvátországban.. Csevapcsicsát jó magyarsággal, Romániában mititei-t azaz micset, és bárhol bármikor bedobok egy hamburgert.. persze szénhidrát csökkentve... fél kilónál egy grammal se több sült krumplival. Szóval elegem volt a sok okoskodásból, a mindenféle lekváros izéből, kakaós micsodából, és levelestésztás ostobaságból, valami töményre vágytam. valamire, ami után nem nézegetem búsan a kolléganőm ebédjét, azon elmélázva, hogy vajon észreveszik-e, hogy a szám szélén a nyálcsik bizony fordított arányban áll a másik kolléganőm ebédjének mennyiségével. 

Végre megszereztem hát. Megvettem. folpackba csomagolt csodámat, és mint Zrínyi ahogy vonult ki a Szigetvári várból, felemelt karddal, arcán elszántsággal igyekeztem én is hát az irodába, már büszkén, már öntelten. A munkaközi szünetekben néha elolvasgattam ugyan a cimkét, de mindig vágyakozva. Szinte nem is láttam mást, csak a fekete betűket. tojás, búzaliszt... allergének.. saláta díszités paprika és paradicsom, nameg uborka, aminek a vége kecsesen integet a félbevágott zsemle széléről, a kacéran mosolygó fasírt tetejéről. Jó persze tudom... én is tudom, hogy a zsírszövet, az emulgeáló szerek meg a többi tartósítószer, és savanyúságot szabályzó anyag, meg a szinezékek nem egészségesek, de tegye a szívére a kezét, aki nem csábult volna el a a négyszáz-akárhány forintos sokszínű csodát ígérő szendvicstől, főleg akkor, ha rá van írva a  csomagolásra, hogy bizony a gyártó támgatja a Lis... , monocyto akármik jelenlétének kizárását.. Nem tudom mik azok, de én is támogatom, hogy kizárjuk őket. Mindezt tetézve még jóval szavatossági időn belül. Alig tudtam megállni, hogy piros táskámban hagyjam érintetlen ebédig... Hatalmas önuralmat gyakorolva vártam a fél tizenkettőt, néha-néha a számlákból vágyakozva pillantsak a táskám felé. Aztán elhangzott... Gyermeki örömöm az egekig szárnyalt.. Saláta, paradicsom, uborka..ó jaj.. fasirt, zsemle margarin.. belegondolni is mámor.. 

Mire leültünk már a legszebb karácsonyok emlékét idézte elragadtatásom, ahogy óvatosan, lépésről lépésre bontottam ki őt... 

... zsemle... fasirt, és két vékony szelet uborka, aki így, hogy már lelepleződtek, pucéran meztelen igyekeztek takargatni szánalmas életüket. 

.. 

ekkor becsuktam... mert ez nem az én fasirtos zsemlém biztosan. Igyekeztem elfejteni kitörni készülő könnyeimet, és szinte vártam, hogy valamelyik kolléganőm elmosolyogja magát, és előhúz egy salátalevelet, komplett paradicsommal, hagymával, és mosolyogva közli, hogy ez volt az év vicce, de mindenki elmerült az ebédjébe, közben ügyet sem vetettek rám, a leforrázott valóságban ragadt idiótára. Zsemle... legalább puha.. harapnék bele, mert hát majd elviszi a margarin, és jobban csúszik, de nem... puskapor szárazsággal vigyorgó fasírt nemhogy margarint, de még zsiradékot se nagyon látott zsemléjében és bizony a fűszerezés töménységével igyekeztek enyhíteni a szendvics szegénységét... Újra behunytam a szemem... Most már reméltem, hogy talán a harmadik, negyedik falat után már más élményben lesz részem, és előkerül a változó összetételű saláta... vagy valami.. bármi, ami izgalmasabbá tenné a szendvicset.. de nem.. 

Arcomon ekkora már kiült fáradt mosoly, annak szól, hogy érzem kolléganőm csábító krumplifőzelékének illatát, aminek tetején ott csücsül egy gyönyörűen beirdalt sült virsli, és én átkozom magam, hogy nem maradt az előző napi spenótból.. igazán főzhettem volna többet is... vagy azt a széndhidrátcsökkentett akármit, mert ott azt kapom amit megígértnek, és szeretem, SŐT imádom kergetni a szezámmagokat, mert akkor legalább még délután is van mivel eltöltenem az időt, míg a gyermekemért hajtok, vagy bármit.. vagy akármit.. Csak ne ezt a szomorú fasírtos zsemlét... két vékony szelet uborkával...